Húzzunk bele!

(a szerkesztő megjegyzése) Gyurcsány Ferenc mostanában ezekkel a választásokkal pöszmög, és hiába szuttyogatom, csak nem akar hosszabban értekezni magánéletéről, ezért kénytelen vagyok a másik blogjából átemelni egy részletet, hogy lekövethessük a ME mindennapjait. Mint a következőkben olvashatják: nagyon tetszett neki a szoci nagygyűlés, és nem is vártam mást, az mégiscsak hülyén venné ki magát, ha azt írta volna, hogy halálra unta magát, és csak ellenszenves arcokat látott. Remélem, hamarosan összekapja magát, és ide is rittyent valamit, különben ezentúl csak Fideszes blog lesz az oldalon...
Húzzunk bele! bejegyzés elolvasása

Nekünk áll a zászló

Fogalmam sincs, hogy van-e élet a földön kívül, de amit itt látok, arról időnként azt gondolom, hogy ez annyira szürreális, hogy akár történhetne az e világi földi életen túl is. Azt persze egyáltalán nem tekinteném sem szürreálisnak, sem irreálisnak, hogyha nyerne a Szocialista Párt, mert azt gondolom, hogy most neki áll a zászló. (Alulról háromszor balkézzel kopogtassunk.) Kampányban a még hátralévő két és fél hét nagyon sok idő. Ahogy közeledünk a választásokhoz, egyre nagyobb súlyú minden szó és a mostani kampányban egyre kevesebb terep marad a kezdeményezéseknek. Mértéktartás. Ez az utolsó két vagy három hét legfontosabb jelszava. Hibákat persze követ el mindenki. Mi is. Riválisaink is. Az elmúlt három hónapban, - legnagyobb meglepetésemre, ők lényegesen többet. Ezek közül a legnagyobb mellényúlásuk, amit soha egyetlenegy percre nem tudtam komolyan venni, sőt nem egy esetben nyilvánosan is kifiguráztam, ez az állítólagosan lefelé mutató hüvelykujj esete. No meg Deutsch-Für Tamás elhíresült mondata, amit itt kellő mértéktartás okán nem idéznék.
Nekünk áll a zászló bejegyzés elolvasása